Ez a blog a képek nagyon zavaró hiánya miatt máshova költözött, az eredeti címen (tuskevar.freeblog.hu) folytatódik. Aki idetéved, azért átböngészheti ezt is ;)

A picasa-s albumok megszűntetésével sajnos nagyon sok kép nem elérhető már, amit felpakoltam a blogra - ez eszembe sem jutott, mikor köröltem a képeket, de most már nincs mit tenni. Egyúttal gondolkodom, hogy mit tegyek, mert kijavítgatni minden bejegyzést nincs időm, és egyébként is keveset foglalkozom a bloggal a facebook óta, így viszont nem hagyhatom, egy szó nélkül, rondán... Lehet, hogy be is zárom, vagy így hagyom emlékbe, aztán vagy nyitok egy újat, vagy nem, tényleg nem tudom. Persze blogolni jó, néha ki kell fejtenem a tapasztalataimat bővebben és máshogy, mint a facebook vagy a weboldal keretei engedik, szóval valószínű leginkább nyitok egy másikat, ezt meg eldugom valahova.

Mindegy, egyelőre az oldal fejlesztgetésével foglalkozom (a sünik menüt is megszépítettem, ezért kerülhetett végre törlésre a picasa), tervezek még egy-két új menüpontot (betegségek, előző almok) meg módosítást, majd utána foglalkozom a bloggal, mondjuk a "C" alom érkezése táján, arról biztos lesz mit írnom :)

No hát a "B" kölykök szép lassan hazaszállingóznak, már csak Bonsai és Bonita vannak nálam, de nekik is megvan a gazdijuk :) Most elég nehéz megállapítani róluk, hogy végső soron snowflake-ek vagy sem, egyedül talán Bolerón látszott egyértelműen, de ki tudja még, mi lesz belőlük. Mindenesetre hatalmas kölykök lettek (el is kellett vennem őket Honey-tól 5,5 hetesen, mert kezdett begyulladni egy cicije, úgy összerágták), még Bonsai is normális méretűre nőtt. Megmutattam állatorvosnak, elmeséltem neki, milyen nehezen indult a pályafutása, és ő is megerősítette, hogy valószínű normális élete lesz, de csak kedvencnek adható, tenyésztésre semmiképp sem. Az is csoda, hogy megmaradt; ha egy ember születik ilyen állapotban, általában szellemi figyatékos lesz, bár Bonsai teljesen normálisan viselkedik, úgy tűnik, megúszta ilyen gond nélkül.

Alakulnak közben a tervek a jövőre nézve: januárban Fanta vendégségbe megy az Alag-Dombi kennelbe, hogy közelebbi ismeretséget kössön Belthazorral, aki egy algerian black sünfiú, szóval februárban számítunk egy alom sötét kölyökre. Nagyon remélem, hogy black is lesz közöttük, olyan szépek :) Izgulok is persze, hogy Fanni milyen anya lesz, Honey olyan kis megfontolt, Fanta meg olyan "fejjel megyek a falnak, többször is" típus, de hát csak nem lesz baj.

Annyira megtetszettek most nekem a világos kölykök, hogy előreláthatólag Honey-t is egy világos lovaggal fogom összehozni legközelebb. Már erre is van jelölt, de nem mondok el mindent, hiszen akkor hol a meglepetés, na meg az még tényleg messze van, még ki se repültek a B-k :)

Milka (ezt a nevet kapta Orithyia) jövendőbelije is alakul, egy fekete szemű leuzist (teljesen fehér, mint az albínó, csak a szeme más) fiút szeretnék beszerezni, mivel Bozóval olyan szinten rokonok, hogy nem szívesen kockáztatnám meg, na meg ha már van foltos arcú sünöm, akkor foltos arcú kölyköket is szeretnék, sokat :) Szóval ennyit arról, hogy majd nálam csak egyszínű sünök lesznek :P
Az első alkalommal valószínű Honey és Bozó unokájával, Zarte-val fogjuk majd összehozni Milkát. Ő egy nagyon szép sünfiú a Hedgie Heaven tenyészetben (mármint most még kicsi és az anyjával lakik, de ott lesz :)). V-maszkos, neki is felemásak a lábai, még a füle is foltos, és színben is passzol. Arról nem is beszélve, hogy Tüskevári kölyök az anyja, szívem csücske Azura, ami külön pluszpont :))

Amúgy érdekesek a lányok (mármint Milka és Fanta), 2 hónap különbség van közöttük, mégis ugyanakkorák. Milka hatalmasra nőtt, és gyanítom nem is akar még megállni. Mindenesetre még mindig szépséges :)
Fanta meg egyébként is külön történet, szerintem duracell van benne, vagy valaki titokban kerozint csempészik a vizébe, lehetetlen lelőni. Én ahhoz szoktam, hogy ha elengedem a sünt a szobában, akkor: a) keres egy sötét sarkot és visszaalszik (Bozót), b) kószál, de csak olyan nyugdíjas tempóban, nem siet sehova (Honey). Na Fanta nem ilyen, félrenézek egy pillanatra, és a szemem sarkából látom, hogy már a szoba másik végén rohan; elfordulok még egy kicsit, és már a nadrágomon kúszik fel. Kiszedem, megtalálja a másik nadrágszáramat, vagy megrágja a papucsomat, mikor milyen kedve van. Amikor éppen nem alszik és nem is tudom kivenni, akkor félóránként megjelenik, és lóg a rácson, hogy engedjem már ki, vagy legalább adjak neki kukacot. Ha az utóbbit választom, és mondjuk párhozamosan osztok Bozónak vagy Milkának is, akkor már kevés a két kéz, mert ha egy pillanatig nincs betömve a szája, a kezébe veszi a dolgokat, és kamikazeakciókkal próbálkozik. Szerencsére még nem járt sikerrel; a harmadik emeletről kiugrani nem vicces, akkor sem, ha az ember lánya történetesen egy strapabíró sün. Következő takarításkor lejjebb költöztetem, biztos ami biztos.

Na hát most ennyi a történés nagy vonalakban, továbbra is facebookon vagyok aktívabb híradásügyileg :)

Október 28-án hajnalban annak rendje és módja szerint előállt a "B" alom :)

Honey már egy héttel előtte ijesztgetett, néha evett, néha nem, de csak kivárta a 35. napot. Ismét öt kicsi látott napvilágot, de ezúttal négy kislány és egy kisfiú sikeredett. Bonita a legsötétebb kölyök, de még nem tudom pontosan, mi lesz belőle, Bounty valószínű csoki lesz (és remélem snowflake, csak hogy passzoljon a nevéhez :P). Bolero, a kisfiú egyelőre cinnamonnak tűnik, Bonbon albínónak vagy valami nagyon világosnak, a legkisebb lánykáról, Bonsairól pedig egyáltalán nem tudok nyilatkozni, valami világos lesz. Vele egyébként is voltak/vannak apróbb gondok, az első pár napban konkrétan lila volt, valami történhetett szülés közben, és a keringése nem volt az igazi, na meg eleve ő volt a legkisebb az alomban, viszont Alfie-val ellentétben nem úgy tűnik, mintha be akarná hozni a lemaradást. Feleakkora, mint a többiek, gyengébbnek is tűnik, bár még mindig egyben van, és lassan, de biztosan javulgat, szóval végső soron optimista vagyok. Majd ha nagyobb lesz, megmutatom azért az állatorvosunknak, és ha szerinte is rendben lesz, mehet gazdihoz (szigorúan hobbi célra, tenyészteni nem adom), már van is rá jelentkező, akárcsak Bolerora :) A többiek még várják szerető gazdijukat, december 9-től lehet őket elvinni ha minden igaz, de igény esetén karácsonyig is maradhatnak, foglalás ellenében. 
Frissebb képek a kicsikről a szokásos képtárban, konkrétabban itt.

A többiekkel is történnek azért a dolgok, Bozótért aggódom kicsit, újabban ha az evés és az alvás között kell választani, akkor az alvás győz, és ez őt ismerve ijesztő, szerintem depressziós. Adagolom neki a lisztet, elvesz párat, aztán elvonul aludni, hiába mutogatom neki, hogy van még. Na mindegy, majd megoldjuk ezt is, kap nemsoká futókereket ha minden igaz, és megmozgathatja zsíros tagjait, hátha az feldobja kicsit, meg persze extra adag foglalkozás is jár neki. A szobában sajnos nem hajlandó közlekedni, leül egy sarokban, és néz, kergetni meg azért mégsem szeretném, szóval minden reményem a kerékben van :P

Fanta gyógykezelésének két fontos eredménye lett: meggyógyult, engem pedig utál. Mármint utált, szerencsére újabban egész jóban vagyunk, és tulajdonképpen lehet, hogy minden csak a kamaszodás miatt volt, mindenesetre borzalmasan viselkedett velem, még az is megfordult a fejemben, hogy továbbadom, ha ennyire nem passzolunk, hátha mással jobban kijönne. Aztán gondoltam egyet, és pár napig nem piszkáltam, kicsit se. Ha kijött enni-inni meg fürdeni, közel mentem nézni, de nem nyitottam rá, nem fogdostam, nem szedtem ki. Aztán csak és kizárólag kajával közelítettem felé, és kajáltatás közben meg utána sem fogdostam eleinte, aztán szép fokozatosan odáig is eljutottunk. Most már egész normális velem, nem gömbölyödik és szúr vadul, és nem akar már megenni sem :) Vele ilyen óvatosan kell barátkozni, de a lényeg, hogy megy :)

Az utolsó fontos hír pedig, hogy tenyészetünk egy újabb sünlánnyal gazdagodik remélem még a héten: ő volna Alag-Dombi Orithyia (majd kap valami mindennapi használatra alkalmasabb nevet :P).

Őt két napja mutatta Melly, és hát én azonnal beleszerettem. Csak a jobb hátsó lába színes, meg a bal első egy kicsit, az a maszk tündéri, és ugyan rajta már több folt van, mint az összes többi sünömön és kölykömön együttvéve (azért még így se vészes), nem tudtam neki ellenállni. 
A tenyészet tudatos építése szempontjából mondjuk nem tudom, mennyire volt jó ötlet egy foltos arcú és lábú Fantát beszerezni (Orithyia is sötét salt&pepper, fekete örökítő nagyival), de harmadik lánynak amúgyis szerelemsünt akartam, és hát a foltos arc azért lényeges különbség. Na meg olyan szépek azok a sötét babák. Bozótot figyelembe véve így egy rakás sötét snowflake/white kölyköm lehet, na meg majd azért tervezek még egy fiút beszerezni, csak még nem döntöttem el, mifélét. Fantának egyébként is más pasit tervezek elsőre, nem Bozót, de konkrétumokat majd csak akkor mondok, ha már minden le van zsírozva.

Hát azt hiszem, most ennyi a történés, frissebb infók továbbra is facebookon. Ja, igen, aki ott "lájkolja" a tenyészetet, annak 10% kedvezménye van a "B" alomra, add tovább ;)

Ha másra nem is, arra jó ez az egész, hogy kiderüljön: jó állatorvosaink vannak. Ma is elcaplattam Fantával a dokihoz, ugyanis a csúnya hurutos hangja ugyan szinte teljesen elmúlt, viszont még mindig nem hajlandó rendesen enni. Először azt hittem, hogy fájhat a torka, nehéz neki nyelni, vagy ilyesmi baja van, de hát gondoltam az majd a nyüsszögős hangjával együtt elmúlik. A hang megszűnt, viszont továbbra is kiköpködte a lelkesen levadászott kukacokat, és a táphoz is alig nyúlt, pedig korábban aztán mindkettőt hétpofára ette, a naposegér és a sáska viszont nagyon szépen elfogyott, úgyhogy fogalmam sem volt, mi alapján eszi meg az egyiket, és köpi ki a másikat, szóval levittem a dokihoz, hátha neki több ötlete van.

A "sünös" orvosunk ugyan ma valamiért nem volt bent, de nálunk minden doki kedves és aranyos, szóval elmondtam, mi a problémánk, és szerencsére kaptam is kielégítő választ. Valószínű az lehet a baj, hogy az ilyen felső légúti megbetegedések bezavarnak az ízérzékelésbe (ahogy nálunk is, ha meg vagyunk fázva), úgyhogy Fancsa éppen rossz ízűnek érzi az eddig finom dolgokat, vagy egyáltalán nem érzi az ízüket. Szóval most azzal kell tömni, amit hajlandó megenni. Ez jelenleg lágytojás, naposegér, sáska és szárított hal "diétát" jelent, mert ezeken kívül nagyon máshoz nem nyúl, illetve próbálgatni kell azért minden mást is, hogy lássuk, mikor gyógyul meg. Na és persze visszaállunk a Mucoprontra is, mert azt pár napja nem kapta már, mivel a hangján semmi nem hallatszott, egészen esetileg nyöszörög csak, oda kell nagyon figyelni rá, ha el akarja kapni az ember. Szegény sün már mindenütt ragad a gyógyszertől, amit még mindig minden egyes alkalommal kihabzik magára, meg hát mivel egyik kajás csel sem jött be, konkrétan a szájába kell nyomni a szirupot, és az bizony néha végigcsorog a hasán. Ez van, megfürdetni egy ideig még biztosan nem merem; inkább legyen egy ragacsos és egészséges sünöm, mint egy tiszta és beteg.

Fantán kívül is zajlik azért az élet: az ifjú párral akadt egy kis gondom pár napja. Bozó az együttlétük első éjjelén kicsit megtépte Honey-t... Sérülés nincs, csak hajnalban külön kellett őket költöztetnem, mert Bozó megfogta Honey tüskéit oldalt, és nem engedte el, nagy volt a csatazaj (nem a visítós fajta, csak őrült puffogás volt, meg repült szanaszét a macskaalom); szétszedtem őket, megint megtámadta, szóval katasztrófa. Valószínű az történhetett, hogy már az első 1-2 alkalom is sikeres volt, ezért Honey elutasítóbb volt, mint azt Bozó szerette volna, ezért dühödött be az én egyébként úriember kissünöm. A pár órás "sarokba állítástól" aztán megjött az esze, azóta is együtt alszanak, semmi vita, semmi szex. Nem tudom, mi lett volna, ha nem velem egy szobában vannak, és nem hallom meg, hogy balhé van, de így legalább sikerült idejében szétkapnom őket, még ha egy éjszakát nem is aludtam át teljesen.

Egyébként ma délután végre elviszik Aramist, október 28-tól pedig jönnek a "B"-k :) Hát, ezek vannak nálunk.

Ma reggel első alkalommal kerestük meg a doktor bácsit igazi betegség miatt. Na jó, Honey-val régebben már voltunk orvosnál egy ismeretlen eredetű és makacsul újra meg újra előjövő seb miatt a mellkasán, de ők sem nagyon tudtak mit mondani rá, viszont szerencsére hónapok óta színét se láttuk. Azt nem is számolom betegségnek, valószínű csak annyi a gond, hogy vékonyabb ott a bőre, és néha felszakad.

Pár napja viszont Fannika elkezdett furcsa, nyüsszögős-nyekergős hangon puffogni, hétfő este már a tápból sem fogyott, a lisztkukacokat is megcsócsálva kiköpködte (pedig levadászta őket lelkesen, volt étvágya), szóval kezdtem gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Kedden nem volt a sünös állatorvosunk, úgyhogy ma délelőtt ugrottunk be hozzá. Természetesen mindenki megcsodálta Fantát, milyen szép, milyen aranyos, pedig alig dugta ki az orrocskáját :) Még keleti sünnek is nézték, annyira nem mutatta ki a szőre fehérjét :)

A doktor bácsi mindenfajta durva vizsgálódás nélkül (értsd: nem kellett szétfeszegetni a sünt, sem egyéb módon durva gyerekkori traumát okozni neki) megállapította, hogy valami csúnya hurutos betegséget szedett össze. Kaptunk rá Mucopront szirupot, ami gyerekgyógyszer, és állítólag finom (karamellás, szagra jó :P), de Fantának erről senki sem szólt, úgyhogy egyelőre tiltakozik. 1-2 milit kell belediktálni naponta, most van a táljában egy kis lusztkukac 1 mili szirupban megmártva, meg csak kb. egy napi adag vizet kapott, és abban is van 1 mili. Mondjuk mivel valószínű fáj neki mindenfajta nyelés, a kukacos megoldásban nem nagyon bízom, de azért hátha. Erőszakkal nem akarom beletömni, ha nem muszáj (lehet, hogy nem is menne), úgyhogy remélem, hogy legalább a vízzel elfogy a napi adag. Utolsó lehetőségként még szóba jöhet a szárított hal (ez nálunk az új sláger, Honey-n kívül mindenki imádja), mert azt így zacskón keresztül is megtámadta, szóval később lehet hogy megpróbálkozok egy mártogatós-csócsálós hadművelettel.

Ezen kívül azt az instrukciót kaptam, hogy zuhanyzás után tegyük a sünt a fürdőbe, és majd a meleg gőztől feloldódnak meg felszakadoznak ezek a dolgok, és boldogok leszünk vala. Most mondjuk nem a legjobb, hogy nagy a fürdő, mert gyorsan elillan a gőz, de azért megpróbáljuk.

Remélem, gyorsan túl leszünk ezen, szegénynek elég egészségtelen hangja van, az meg nagyon rossz lehet, hogy nem tud enni. Nem jó így betegen látni.

Na de azért jó hír is akad nálunk: végre elkelt az utolsó "A" kölyök! Aramis csupán pár utcányira tőlünk lelt új otthonra, jövő héten költözik :) Ezzel párhuzamosan eljött az ideje, hogy Bozó és Honey újra összeköltözzenek, annál is inkább, mert mióta Azura nincs itt, Honey tiszta depressziós. Morcosabb lett, nem is eszik annyit, meg úgy általánosságban rossz a kedve. Még a héten összebútoroznak, október vége - november eleje körül pedig megint pici csipogó gumicukrokkal lesz tele a ház :))

Az utóbbi időben több dolog is történt velünk, egyik jobb, mint a másik :)

Kedden Amaretto és Azura leköltözött Dunakeszire az Alag-Dombi tenyészetbe. Remélem, sok szép kölykük lesz majd, nagyon kíváncsi leszek, mit alkotnak :) Közben egyébként Amarettoról kiderült, hogy cinnamon white, Azuráról pedig hogy cinnamon snowflake, sőt, Atreyuról is kaptam képeket, ő is csodaszép snowflake lett, úgyhogy jelentem, az egész A alom kompletten snowflake/white :) Meg van bocsájtva az az öt albínó Bozónak :)

Ezzel párhuzamosan el is hoztuk tenyészetünk legújabb büszkeségét, Fantát (eredeti neve Alag-Dombi Fata), aki egy csodaszép algerian salt&pepper pinto kislány :) Ő is kb. annyira pinto csak, mint Honey, a jobb oldalán van három szál fehér tüske, szóval tulajdonképpen egyszínű. Ugyanolyan beles, mint Bozó volt, öröm nézni, ahogy nyeli a gyászt, meg egy kicsit bizarr is, merthogy még elég aprócska :)

Képek szokás szerint picasan, hírek és minden más facebookon :)

Íme az új süniknél szokásos adatlap:

Született: 2010. 07. 26.
Neme: nőstény
Színe: algerian salt&pepper pinto
Tenyésztő: Zárdáné Bak Melinda (Alag-Dombi Törpesün Kennel)
Anyja: Hédi Hedgies Luna (salt&pepper tobiano pinto)
Apja: Charminghedgies Chamano "Sedric" (ruby eyed cinnamon pinto)

Szegény Aramist még mindig nem akarja senki elvinni, pedig nagyon szép süni, kedves is, meg hát igazi egyéniség, tényleg bárki jól járna vele. Már tervezném a következő Bozó-Honey almot, igazából már össze is raktam volna őket, de addig nem szeretném, amíg van itt kölyök az előző alomból.

Fene se érti a sünöket 1.: Nálam Amaretto nagyon undok volt (búcsúzóul még meg is harapott félúton Dunakeszi felé), Azura pedig borzasztóan kedves, Mellynél pedig pont fordítva működnek. Visszaálltak a kölyökkori állapotukra, amit nálam a kamaszodás közben levedlettek. Nem tudom őket követni :)

Fene se érti a sünöket 2.: Aramis a minap be akart iramodni egy kupac kábel közé, undokoskodott, puffogott, szúrkált, és nem engedte, hogy megfogjam. Bedugta a fejét a szekrény mögé, és meresztgette rám a tüskéit. Persze nem hagyhattam ott, hiszen mindezt az ominózus kábelrengeteg tetején végezte, ahol neki semmi keresnivalója nem lett volna, szóval - kis akupunktúrás terápiaként - valahogy kiküzdöttem onnan. Ezen annyira megszeppent szegény, hogy percekig csak feküdt a tenyeremben és nézett ki a fejéből, még a békelisztkukacot sem fogadta el. Utána visszaengedtem szaladgálni, és esze ágában sem volt elmozdulni mellőlem. Simogattam, fogdostam, se egy puffanás, se egy kimeresztett tüske. Bár tudnám, mi járt a kis fejében...

Mea culpa, nem igazán volt időm/energiám blogolni az utóbbi időben, de azt hiszem, megérte. Elkészültünk végre a sünszekrénnyel, mindenki beköltözött (értsd: Bozó, Honey és a maradék kölykök), mindenki boldog. Íme az eredmény:

Egy használaton kívül került ruhásszekrényből gyártottuk kisebb-nagyobb nehézségek árán (hiába no, mégsem vagyunk asztalosok), nem is lett tökéletes, de megérte. A legfontosabb következménye a szekrény elkészültének, hogy most +4 helyünk van, amivel gazdálkodhatunk - ez (ha az anyagiak is összejönnek hozzá) még 2-3 süni beköltözését fogja jelenteni :))
A két nagy ketrec természetesen megmarad, az egyik tartalék lesz az esetlegesen nyakamon maradó kölyköknek, a másikat fenntartom a babázós mamáknak.

Ha már a babáknál tartunk, tartozom egy beszámolóval a kölykeim sorsáról. Quentin nagy nehezen csak gazdára talált, ő Tatabányán lakik, és a párom által ráruházott Qukac néven él tovább :)) Atreyu "szülőföldemre", a XV. kerületbe költözött, Alfie Biatorbágyon lakik kisgazdijával, Azurát előbb-utóbb csak sikerül majd Mellyhez eljuttatni, addig is jól elvan anyjával, Aramis és Amaretto pedig változatlanul várják az igazit. Mindketten elkezdtek udvarolgatni Honey-nak, meg verekedni egymással, úgyhogy ők egy ideje elszeparáltan élnek, meg most épp kamaszodnak, és nagyon puffognak, de mindketten gyönyörűek. Aramis egy az egyben olyan, mint Bozót (kicsit szomorú is vagyok emiatt :( volt egy érdeklődőm még régen, aki kifejezetten kisBozontot keresett, de elkavartam a számát, és ő sem keresett, pedig itt lenne a tökéletes sün neki), Amaretton meg alig van szín, szóval borzasztó csinik. Remélem, kapok majd képet a gazdis kölykeimről is, nagyon kíváncsi vagyok, milyenek lettek :)

Volt közben néhány kisebb sérülésünk, a gyerekek összekaptak párszor, néhány nap alatt múló karcolásokat okozva egymásnak, illetve Quentin csúnyán megsértette apja fülét, a mai napig gyógyulgat neki, de szerencsére egészben marad, nem lesz cakkos fülű Bozótom. Viszont sérülés ide vagy oda, Bozó komoly fogyókúrára van fogva, mert borzasztóan pufi, és most, hogy itt van velünk a másik szobában, látom, hogy alig mozog magától; ha rajta múlna, csak enni kelne fel. A többiek jönnek-mennek, mászkálnak, esnek-kelnek, Honey-ék még követnek is, ha a szekrény mellett teszek-veszek, borzasztó cukik :)
Apropó Honey, ő is kap egy kicsit a fogyókúrából; bár az elfogyasztott tápmennyiséget nem tudom kontrollálni, amíg Azurával lakik, azért nappalra tőle is elveszek minden ehetőt, hiszen mint tudjuk, az éjszakai nasizás jobban hízlal, mint bármi más, és észrevettem, hogy rájárogat a tápra napközben is.

Fontos hír, hogy a tenyészet immár betört a Facebookra is. "Lájkolása" erősen javallott, ha érdekelnek cuki sünfotók és friss hírek - valószínűleg oda sűrűbben fogok posztolni, mint ide, bár nyilván jóval rövidebben. Csináltam egy-két sztárfotót is, legalábbis én nagyon büszke vagyok némelyikre, mutatom is a kedvencemet.

A szekrénynek extrém jó adottságai vannak fotózáshoz, és mivel már kéznél is vannak a sünök (eddig a hálószobában laktak, így nem tudtam őket egész este figyelni), reményeim szerint egész sok jó képet fogok tudni csinálni.

Hát, ennyi történt velünk dióhéjban, majd még jelentkezem :)

Jelentem, a kicsik 18 naposan kinyitották a szemecskéiket, most már egészen sünnek tűnnek (leszámítva a mozgásukat, az még egy kicsit remegős), így hát mostantól fogadjuk a látogatók seregeit, hogy megcsodálják a társaságot.

Borzasztó aranyosak, berakom közéjük a kezemet, és mint a drogosok lecsapnak rá és nyalogatják meg habzanak egyszerre öten :) A színeik is kezdenek alakulni, Alfie sötétebb lett, mint gondoltam, Aramis gyönyörű csokinak tűnik, a világosok pedig mindketten cinnamonok annak dacára, hogy Amaretto egy árnyalattal sötétebb Azuránál. Atreyu változatlanul greynek tűnik, és a fenekén lévő fehér csíkból ítélve sanszos, hogy snowflake is lesz, de még semmi sem biztos.

A jellemeik nem változtak sokat, Atreyut lehetetlen hanyatt lefotózni, mert nem hajlandó begömbölyödni, Amaretto meg csak bámul rám, mintha én lennék a legérdekesebb dolog kerek e világon, szóval még mindig ők ketten a legkedvesebbek. Azura még mindig elég öntudatos, de azért ő is nyalakszik meg habzik rendesen; Aramis egy tank, felborít mindenkit, aki az útjában van, és megy felfedezni (szerintem szökős lesz, de ne legyen igazam :P), Alfie meg az abszolút középút, ő egyszerűen csak sün, borzasztóan szép, és hát rendes ő is, lehet gömbölyíteni, de azért inkább kigurul, mint nem.

Gazdiügyben úgy állunk, hogy Azura megy Mellyhez, Atreyuért is jelentkeztek, a többiek pedig még várják az igazit - Quentinnel együtt, aki szintén tündéri aranyos, de valahogy nem kell senkinek. Nem baj, időnk mint a tenger, úgyis most csinálgatunk sünszekrényt, szóval lesz hova elrakni a társaságot, ha neadjisten a nyakamon maradnak. Persze ettől nem nagyon félek, hiszen nagyon sok embernek kell sün, csak még nem tudnak róla, hogy léteznek.

Jelentem, minenki jól van, a babák óóóiásiak, nagyon büszke vagyok Honey-ra :) Alfie is utolérte a többieket méretben, most már ilyen téren nincs nagy eltérés köztük, személyiségbeli különbségek viszont már egyértelműen látszanak.

Aramis egy igazi jellem, őt a legnehezebb kigömbölyíteni, bár a mai fotózásnál végül habzani próbált a kezemben, tündéri cuki volt, és utána már vissza sem gubózott. A sötétek közül egyedül rajta nem látok foltocskát, így a szememben ő az igazi miniBozont, minden tekintetben. Atreyu a legsötétebb kölyök, ő olyan kis örökmozgó típus, olyanokat balettozott ma is a kezemben, hogy ihaj, meg hát nagyon szép is. Rajta egyértelműen ott vannak a Marcipán-foltok kétoldalt, szóval van annyira pinto, mint Honey. Alfie a kedvencem, valószínűleg azért, mert ő volt a legkisebb, de törtető jellemének köszönhetően teljesen behozta a lemaradását. Ráadásul gyönyörű erős maszkja van annak dacára, hogy ő a legvilágosabb sötét kölyök - annyira, hogy az első pár napban azt hittem, világos lesz ő is. Némi foltocska rajta is felfedezhető, szóval ő egyelőre algerian pinto minősítést kapott. Amaretto a legkedvesebb az alomban, nagyon ritkán gömbölyödik be, és akkor sem tart sokáig. A színe még mindig nem látszik, de mivel a bőre nem az a kimondott rózsaszín, nagy összegeket tennék rá, hogy nem lesz albínó. Azura úgy tűnik, érzékeli, hogy ő az egyetlen lány a bandában, nagyon igyekszik helyre tenni a fiúkat - szó szerint, ő pakolássza legtöbbet a testvéreit. Szín rajta sincs még, de ugyanolyan bőre van, mint Amarettonak, szóval remélem, szép színes lesz majd ő is :)

Honey a negyedik naptól kijár aludni a macskaalomba. Raktam be neki még egy házat, mert hát mégis; először úgy tűnt, tetszik neki az ötlet, de aztán rendszeresen az alomban találtam, szóval visszaadtam a fiúknak a kuckót. Egyébként nagyon rendes Honey, egyáltalán nem zavarja, ha macerálom a kölykeit. Most már nem is rakom külön szállítóba, ha fotózok, csak kirakom a házból, és úgy tűnik, még örül is a szünetnek. Eszeget, iszogat, végzi a dolgát, amíg én pakolászom a gyerekeit. Még az orra alá is dugok néha egy-egy babát, hogy "nézd, nálam van a gyereked", de nem különösebben izgatja magát. Nem rág meg, nem puffog, nem kapja ki a kezemből a kölyköt; vagy eszik tovább, vagy nézegeti, hogy akkor most mit is kellene kezdenie ezzel így a fészken kívül. Igazán nyugodt és példás anyuka, tényleg baromi nagyok lettek a kicsik. Nagyon édes, mikor próbálja mindet maga alá tuszkolni, de hát ugye nem megy már, legalább egy fél baba mindig kilóg alóla valahol :D

Búcsúzóul pedig íme egy videócska :) Nem csinálnak rajta túl sokat, de amit mégis, azt igen-igen aranyosan teszik :)

Már kitöröltem egy nagyon hosszú posztot a sünbarát tenyészetek alapelveiről, de a békesség kedvéért inkább csak két dolgot jegyeznék meg.

1) Az afrikai fehérhasú törpesün nem alszik téli álmot. Ha mégis, nem biztos, hogy felébred, ezért velük kapcsolatban felejtsük el ezt a fogalmat. Ha valaki mégis meg szeretne győzni minket arról, hogy ez alapvető és természetes igényük, hagyjuk ott, és imádkozzunk a sünjéért, hogy a következő telet is túlélje.

2) Boldog sünök ezrei bizonyítják, hogy a kölykök kézzel történő fogdosása és fotózása nem ártalmas se nekik, se az anyának. Viszonylag frissen háziasított állatok, így a korai szocializálás fontos és jó dolog; ha megfelelő kapcsolatunk van az anyával, akkor ezt gond nélkül megtehetjük. Szabad őket túlfélteni, de nem szép dolog lelketlen pénzhajhásznak beállítani azt, aki nem így tesz.

Egy kicsit felbosszantottak, na. Nem szeretem, ha ok nélkül lejáratnak. Legyünk már toleránsak egymással egy kicsit, és fogadjuk el, ha valaki másképp csinálja. Uff.

Még csak két naposak, de ötből hárman már vadul puffognak rám, és mintha egy kezdődő gömbölyödést is észrevettem volna. Borzalmasan cukik. Azurát, a kislányt rögtön le is videóztam, annyira el voltam ájulva a mutatványtól. Hangerőt felcsavarni!

Mindenkit lefotóztam egyesével (borzalmas minőségűek lettek, de hát ez van, sosem állítottam, hogy tudok fényképezni, pláne ilyen régi masinával), fent van minden a képtárban, és végre a neveket is megszültem. A kislány Melly kérésére (merthogy az övé lesz) Azura lett, a fiúk pedig Alfie, Amaretto, Atreyu és Aramis. Úgy tűnik, ez Bozó specialitása: öt kölyök, 1:4 arányban a fiúk javára.

A sötétebb fiúkon már egy-két színesedő tüske is látszik, nagyon izgulok, mifélék lesznek. Hárman tutira fekete szeműek, a kislányé világos, egyről pedig meg még nem döntöttem, de majd kiderül :) Nagyon-nagyon cukik, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Honey pedig nagyon jó anyuka, mindegyik kölyök ép és egészséges. Alfie ugyan egy kicsit kisebb a többieknél, de ő a legélénkebb, túrja-fúrja a többieket, úgyhogy nem féltem :)) Honey nagyon vigyáz rájuk, szinte ki se jött tőlük két napja. Ma nézegettem őket egy kicsit, már szinte egyáltalán nem puffog rám, ha leveszem a házuk tetejét (bizony, felkészültünk, levehető tetejű házunk van, meg alacsony küszöbös sarokalomtálcánk a nagyhasú mamának), és hát vicces, szegény reflexből megmos minden feneket, ami a szeme elé kerül :P Szóval nagyon lelkiismeretes és nyugodt, aminek kimondottan örülök.

Mutatnék még képet róluk búcsúzóul, de a freeblog nem szeretné, úgyhogy majd legközelebb...

Amiről bokros teendőim miatt nem volt időm beszámolni, az Quentin, Bozont és Raffaella fiának érkezése. Ő nem marad nálunk, eladósorban van, de még senki nem jelentkezett érte, pedig tündéri pofa. Szóval szabad a vásár, lehet tolongani érte, még amíg ilyen baba (jelenleg 6 hetes). Képtára itten van ;)

A Kukac, azaz Qukac becenevet páromtól kapta - még szerencse, hogy a "hivatalos" névadásba nem sok beleszólása volt :P Sajnos viszont ez is kevés volt, Bozó a mai napig (hétfőn hoztam haza a kicsit) nem jött még rá, hogy hiába van rajta Raffaella szaga, ez a kicsi bizony FIÚ. Ebből egyensen levezethető, hogy nem sokat aludtam a héten, mivel Bozó szinte minden éjjel koncertet rendezett neki, nem egyszer kellett eltávolítanom Quentin közeléből, hogy legyen egy kis nyugta, tudjon enni-inni, meg egyáltalán levegőhöz jutni. Szó se róla, a kicsi hősiesen tűri a rohamokat, még megvan mindenkinek keze-lába-füle, szóval azon túl, hogy száműznöm kellett magamat a saját szobámból, nincs nagy gáz. Most már Bozó sem ugrik és csipog minden mozdulatra, szóval talán kezdi felfogni, hogy nem fog menni. Mindenesetre humoros a dolog.

A kis Qukac egyébként nagyon jópofa, tiszta apja. Nem fél semmitől, nem lehet egy rendes képet csinálni róla, mert minimum az orra bemozdul, szerelmes a görénybújóba, és kedvenc táplálkozási póza az egész tál befoglalása. Nem vagyok kimondottan albínópárti, de ő egészen jól néz ki, piros szemmel és malacorral együtt is. Sőt, nem is ijesztő a szeme, még a fotókon sem. Szóval albi létére egész jól sikerült süngyerek. És mindenekfelett imádnivaló, amilyen apró és dilis :)

No, egyelőre ennyit, majd még beszámolok. Igyekszem visszaszokni majd a rendszeres blogolásra, ha már van miről írni... :)

Büszkén jelentem, hogy Honey ma 5 egészséges és gyönyörű sünbabának adott életet!

Először nem is hittem a fülemnek, mikor hazaértem, és bősz csipogást hallottam, hiszen legkorábban holnapra vártuk a kicsiket. Azt hittem, megint Bozót pedofilkodik (na erről majd később, vicces sztori, csak nem volt időm posztolni), de aztán rájöttem, hogy egyedül nem tud kánonban csipogni. Lehetséges, hogy pont szülés közben érkeztem, mert elsőre két kölyköt számoltam, másodszorra négyet, harmadszorra meg mintha az ötödik született volna éppen, de lehet, hogy csak hallucináltam. Mindegy is, öten vannak, megállás nélkül csipognak, Honey gyönyörűen ellátta őket, ráadásul színesek is (igen, Bozó megmenekült), szóval teljes a boldogság.

Miután Honey minden jel szerint nem tekintett rám halálos ellenségként, kipateroltam egy adag lisztkukac társaságában a szállítóba (hozzá se nyúlt persze), és merészeltem megfogdosni a kölyköket. Már kicsinek is elég masszívak, valahogy nem volt olyan érzésem, hogy jaj, összetöröm őket. Próbáltam lecsekkolni a nemüket, de sünéknél az nem egyszerű, szóval egyelőre fogalmam sincs. Majd holnap jobban megsasolom őket. A színeikről annyit tudni, hogy két sötétebb és három világosabb van, és itt-ott némi pinto is beficcen. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük :)

Szóval úgy tűnik, Bozó tudja hozni a létszámot (hiába, jó vérvonal), már csak az a kérdés, színügyileg mit alkot. Honey meg egy tündér, jól állnak neki a kicsik; tényleg bunkert épített, de nem akarja átharapni a torkomat, ha közelítek felé :) Nagyon büszke vagyok rájuk :)

Jövök még hírekkel meg képekel meg videókkal, addig is lessétek a képtárat a frissekért ;)

Le kell szögeznem, hogy utálok tévében szerepelni. Előfordult már 2-3-szor, és mindegyik úgy végződött, hogy én többet soha. Nemrég viszont megkerestek a fem3 csatornától, és sajnos figyelmen kívül hagyták minden próbálkozásomat, miszerint kamerafóbiám van, meg egyáltalán, nem én vagyok az alkalmas személy egy tévészereplésre semmilyen téren a két szem sünömmel, de hajthatatlanok voltak. Viszont legalább vihettem valakit, úgyhogy megkértem Mellyt, hogy személyével és sünjeivel járuljon hozzá az akció sikeréhez.

Mint kiderült, ezt nagyon jól is tettem, ugyanis sem Bozó, sem én nem voltunk szereplésre képes állapotban (én képletesen, Bozó pedig ténylegesen összekaksizta magát az izgalomtól - őt nem is vittük be végül, az Alag-Dombi sünik sertepertélték végig a felvételt). A szervezés sem volt az igazi, sajnos hiába Melly volt a hangadó, csak az én nevemet bírták kiírni, most meg még én szégyellem magam. Na meg biztos vagyok benne, hogy képtelen lettem volna ilyen rövid válaszokat adni anélkül, hogy valami félreérthető hülyeséget ne mondtam volna, és amúgyis lefoglalt Lavina, aki mindig úgy indult el a pult széle felé, mint aki nem is akar megállni, szóval őt pakolásztam az egész felvétel alatt. Egy szó mint száz, tévébe én többet soha, hiába szent küldetés vagy akármi. Na de jöjjön a lényeg, végül ezt a három percet hozta le a fem3 április 14-én, szerdán:

Már egy ideje gondolkodtam, hogy mikor is költöztessem össze az ifjakat, hiszen Honey immár elmúlt 5 hónapos, itt az ideje a dolognak. Mindent összevetve végül tegnap megejtettem a dolgot, ketrectakarítás után Honey-t átraktam Bozóhoz.

Eleinte aggódtam kicsit, egyrészt mert hallottam rémtörténeteket a régóta ketrecszomszédok viharos első találkozásáról, másrészt mert Honey-t annyira nem érdekelte a hevesen udvarló Bozó, hogy inkább nekiállt tápot rágni, de végül azért győzött az igaz szerelem :) Az én pici (és még mindig úriember) fiamnak nem lehet sokáig ellenállni ;)

Szóval május 15-29. között egy rakás sünbabát várunk, az első Tüskevári almot :)

Jelentem, mindenki jól van, cukik vagyunk és dagik, csupán az én idegeimet borzolja kicsit, hogy mind az öt picur albínónak néz ki... Ha Honey-val is ezt produkálja Bozó, átminősítem hajkefének.

Örömmel jelentem, ma reggel megszülettek Bozó és Raffaella kölykei az Alag-Dombi kennelben! Négyen vannak, két fiú és két lány Előkerült az ötödik kicsi is, négy fiú és egy lány, ők lettek a Q alom :)

Én olyan büszke vagyok a pici fiamra :')

Holnap délután 5-kor mindenki a tévé elé, sün lesz a Viván! Kémeim jelentése szerint ezúttal a Döme Dinasztia képviselteti magát a nyilvánosság előtt.

Update: Hát, ezt se kellett volna. A sünös tévéadásokból csak a műsorvezetőket kellene kihagyni, és minden csodás lenne. Méghogy a sün büdös meg harap, eh... Ha egyszer sikerül összeülni egy sünös talira, esküszöm viszek kamerát, meginterjúvoltatjuk egymást, és feltesszük youtube-ra, hogy legyen már valami normális képi anyag is róluk.

Kerekek, aranyosak, mint minden rendes sün. Bozóra ráférne már egy manikűr, Honey-ra meg talán pár gramm mínusz, de azért übercukik. Szerintem.

Picasara raktam fel még pár képet mindkettejükről, ha esetleg valakinek ez nem lenne elég :)